Ausztriában jártunk
2011. november 30.
Diákcsere
 Cserediák-programunk már az osztrákok ittlétekor érdekesen indult, de az igazi kaland a mi kimenetelünkkel kezdődött. Már az indulás sem volt egyszerű, tekintve, hogy hajnali ötkor indult a vonatom. A nap folyamán viszont igazán felélénkültünk a gyönyörű táj láttán.
Érkezésünk ködösre sikerült, de nem az elmeállapotunk, hanem a közeli Bodeni-tó hatása miatt, az állomáson a családok vártak minket. Mindenki beszélt angolul a családban, és az első estén végig társalogtunk.
A hétfői napon iskolába mentünk velük. Kiderült, hogy papucsban kell lennie az iskola területén minden tanulónak. Itt találkoztam először az olasz cserediákokkal. A délelőtti órák után elmentünk a mólóra. Amint megtudtuk, ez a fogadó diákjaink kedvenc találkahelye. A gyönyörű tavat bámulva fogadkoztunk, hogy soha nem hagyjuk ott.
Délután hajóval átmentünk Lindauba: varázslatos volt. Innen vonattal mentünk vissza a családokhoz. Este mindannyian találkoztunk, s elkezdődött a ’Famous Hands’, azaz Attila kezének kultusza.
Kedden busszal mentünk fel egy hegyi faluba. Sajtgyárat látogattunk meg. Megtudtuk, hogyan készül a sajt, és levontam azt a következtetést, hogy néha jobb, ha az ember nem tud mindent. Itt kaptunk ebédet is, ami sajtból készült. Délután sífelvonóval még magasabb régiókba emelkedtünk, és egy öt órás túra keretében megcsodáltuk a környező táj szépségét. A túra jelmondata: It’s not dangerous, it’s adventurous’ Ezt ismételgette Marlene, az osztrák tanár, mikor a meredek sziklákon egyensúlyoztunk. Este a mólón kötöttünk ki: Attila már a jövő évi bregenzi nyaralását fontolgatta.
Szerdán ismét egy iskolai nappal lettünk gazdagabbak. Egy matematika óra után az osztrák, az olasz és a magyar csapat környezetvédelmi feladatokat oldott meg. Délután libegővel felmentünk a Bregenz melletti egyik hegyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a tóra. Meglátogattunk itt egy vadasparkot, ahol alpesi állatokat és növényeket láthattunk. Este a családban szülinapi parti volt: nagy sikert aratott a magyar bor, amit vittem.
Csütörtökön Dornbirnbe mentünk egy természettudományi múzeumba. még a legnagyobb múzeumellenzők is ámulva járták végig az emeleteket: kipróbáltuk a játékokat, bemásztunk a rókavárba, és borzadtunk a kocsik által elgázolt állatok tetemétől. Ebédelni egy főiskola éttermében voltunk, mely után pár attraktív fotó készült. A délutánt plázalátogatással töltöttük. Este búcsúvacsorán vettünk részt a tanárokkal és a szülőkkel, ami nagyon kedves gondolat volt tőlük, még akkor is, ha kisebb zökkenőkkel zajlott. Az osztrák tanárok is figyelmesek voltak: kis ajándékcsomaggal leptek meg minket. Vacsora után kimentünk a mólóra, s mivel lekéstük a vonatot, szakadó esőben értünk haza.
Fájdalmas búcsút vettünk ideiglenes családjainktól, új barátainktól, és élményekkel gazdagon vonatoztunk haza. Túlzás nélkül állíthatom, hogy életre szóló élményeket szereztünk
Gyurcsok Virág 12. A
|
