A jövő reménysége - Gyetvan Balázs története
2012. március 8.
Sportversenyek hírei
Átlagos hétvégének indult, mégis megváltoztatta az életemet.
Kis szórakozóhelyen kerültem egy asztaltársaságba, ahol megismertem Farkas Zoltánt. Beszélgetésünk során a sportra terelődött a szó, s megtudtam, Zoli kiváló sportoló, atléta. A témába vágóan említettem 8. osztályos eredményemet kislabdadobásból (97m). Nem akart hinni a fülének. Azt mondta, ha akarom, segít, nem hagyjam elveszni a tehetségemet. Így is történt.
Egy hét leforgása alatt arra eszméltem, a Puskás Ferenc Stadion dobópályán állok, s Széles Lajos edző utasításait követtem, aki azt méri fel, valóban sportolói adottságokkal rendelkezem-e? Ő sem tudta mire vélni az átlagon felüli, előképzettség nélküli teljesítményemet. Csak annyit kérdezett, hol voltam eddig? A kért feladatok teljesítése után rátértünk a következményekre, s vonzatokra – hisz semmit nem adnak ingyen.
Ekkor már éreztem, de még nem tudatosult bennem igazán, valami egészen más kezdődik most: Heti hat edzés, beleértve a szombatot is. Pihenésre az ünnepnapok maradnak. Saját dolgom megkönnyítésére, azt láttuk jó megoldásnak szüleimmel, ha felköltöznék a fővárosba. Először albérletben laktam, de sikerült bekerülnöm egy sportolói kollégiumba, ahonnét pénteken járok haza, s szombaton utazok vissza edzeni. Mindezek mellett a tanulmányi eredményemen nem látszik a 180 fokos fordulat, a helyemet sikerült megőrizni az éltanulók táborában.
|
